Lk 1,5–17

• Zakariás, Erzsébet, Mária (Anna – 1Sám 1–2): a szemmel láthatóknál való leragadástól Isten tervének felismeréséig jutnak el, és magasztalják Őt.

  • Zakariás: „miről tudhatom én ezt meg; én vén vagyok” – „meglátogatta és megváltotta az Ő népét”.

  • Erzsébet: „hogy elvegye az én gyalázatomat az emberek között” – „az én Uramnak anyja… beteljesednek azok, amiket az Úr mondott”.

  • Mária: „mi módon lesz ez…” – „nagy dolgokat tett velem a Hatalmas”.

• „Meghallgattatott a te könyörgésed.” Miért könyöröghetett Zakariás?

  • Gyermekért. Vsz. nem a papi szolgálat közben; otthon, magában, feleségével.

  • Bűnbocsánatért, Izráel ébredéséért, Próféciák beteljesedéséért, a Messiás eljöveteléért. – Amit az angyal elmond, az mindezekre válasz, és az összefüggést is megmutatja.

  • Lehet, hogy a mi „hangos” és a magunkban elmondott (vagy csak „tudat alatt” bennünk lévő) kéréseink egészen más tárgyúak. Ha mindkét fajta imádság Isten Lelkének a vezetése alatt van, akkor mind a kettő meghallgattatik, és még össze is függhet.

  • Vezetés, engedelmesség az imádság közben: folyamatosan hagyom, hogy Isten Lelke formálja a gondolkodásomat, így válhat akár a mindennapi gondolkodásom imádsággá („szüntelenül imádkozzatok”, beszélgessetek Istennel). Formálja az érdeklődésemet is, kijelent dolgokat, felismerhetem Isten terveit – magamra nézve és tágabb körben is (mint pl. Zakariás Izráelre nézve).

• Zakariás, Erzsébet, Mária, Anna: Isten átformálta a szívüket, olyanná tette, hogy Őt tudják magasztalni. Ezzel igazi „karácsonyuk” lett.

• Erzsébet „e napok után fogant méhében”. Máriára vonatkozóan nincs ilyen mondat. Nem teltek el napok, ő az angyallal való beszélgetése közben „fogadott méhében”. „Történjék velem a te beszéded szerint” = „elfogadom, amit (Akit) Isten belém helyez”, befogadom a Megváltót.

• Amikor befogadtuk Krisztust, az egy „engedelmességi nyilatkozat” volt, válasz Isten hívására. Ezt az engedelmességet kell tovább folytatnom: Krisztusnak kell növekednie bennem, átformálnia (gondolkodásomat, érzéseimet, akaratomat), Úrrá lennie az életemben. „És uralkodásának nem lesz vége” – bennem sem, és a világban sem, amikor majd visszajön.